[347] καὶ πίνων τὸν πόδα θλίβω τῆς κόρης, πόδα κατεπιθεὶς τὸν ἐμόν· ἡ δὲ σιγῶσα τῇ γλώττῃ, τῷ σχήματι λαλεῖ, καὶ λαλοῦσα σιγᾷ κ.τ.λ. id. iv. 1.

[348] “Und wie er (Euripides) in diesen alten Heroensagen die Liebe stark in den Vordergrund gerückt hatte, so wurde namentlich das alte Märchen von Perseus und Andromeda unter seinen Händen zu einem der glänzendsten Beispiele ritterlicher Liebe, &c.” Rohde, Der griechische Roman, p. 33.

[349] The dirtiness of his clothes, &c., is made a great point of. Cp. Hesych. περισχαδόν· τὸν ὑποκρινόμενον τόν Περσέα ὡς πτωχὸν καὶ φθισίμορφον. This too lends force to Lucian’s ὠχρῶν ἁπάντων καὶ λεπτῶν τῶν ἑβδομαίων ἐκείνων τραγῳδῶν. (De Conscr. Hist. 1, vol. 2, p. 2. Vide Nauck, Trag. Frag. pp. 392-3.)

[350]

Ἔρως γὰρ ἀργὸν κἀπὶ τοῖς ἀργοῖς ἔφυ;

φιλεῖ κάτοπτρα καὶ κόμης ξανθίσματα,

φεύγει δὲ μόχθους. ἓν δέ μοι τεκμήριον;

οὐδεὶς προσαιτῶν βίοτον ἠράσθη βροτῶν,

ἐν τοῖς δ’ ἔχουσιν ἡβητὴς πέφυχ’ ὅδε.

Eur. Fr. 322 (Danae).