Ἡμεῖς τοι πατέρων μέγ᾽ ἀμείνονες εὐχόμεθ᾽ εἶναι·
Ἡμεῖς καὶ Θήβης ἕδος εἵλομεν ἑπταπύλοιο,
Παυρότερον λαὸν ἀγαγόνθ᾽ ὑπὸ τεῖχος Ἄρειον,
Πειθόμενοι τεράεσσι θεῶν καὶ Ζηνὸς ἀρωγῇ·
Αὐτοὶ δὲ σφετέρῃσιν ἀτασθαλίῃσιν ὄλοντο.
[661] Apollodôr. iii. 7, 4. Herodot. v. 57-61. Pausan. ix. 5, 7; 9, 2. Diodôr. iv. 65-66.
Pindar represents Adrastus as concerned in the second expedition against Thêbes (Pyth. viii. 40-58).
[662] Γλῶσσαν τ᾽ Ἀδρήστου μειλιχόγηρυν ἔχοι (Tyrtæus, Eleg. 9, 7, Schneidewin); compare Plato, Phædr. c. 118. “Adrasti pallentis imago” meets the eye of Æneas in the under-world (Æneid, vi. 480).
[663] About Melanippus, see Pindar, Nem. x. 36. His sepulchre was shown near the Prœtid gates of Thêbes (Pausan. ix. 18, 1).
[664] This very carious and illustrative story is contained in Herodot. v. 67. Ἐπεὶ δὲ ὁ θεὸς τοῦτο οὐ παρεδίδου, ἀπελθὼν ὀπίσω (Kleisthenês, returning from Delphi) ἐφρόντιζε μηχανὴν τῇ αὐτὸς ὁ Ἀδρήστος ἀπαλλάξεται. Ὡς δὲ οἱ ἐξευρῆσθαι ἐδόκεε, πέμψας ἐς Θήβας τὰς Βοιωτίας, ἔφη θέλειν ἐπαγαγέσθαι Μελάνιππον τὸν Ἀστακοῦ· οἱ δὲ Θηβαῖοι ἔδοσαν. Ἐπηγάγετο δὲ τὸν Μελάνιππον ὁ Κλεισθένης, καὶ γὰρ τοῦτο δεῖ ἀπηγήσασθαι, ὡς ἔχθιστον ἐόντα Ἀδρήστῳ· ὃς τόν τε ἀδέλφεον Μηκιστέα ἀπεκτόνεε, καὶ τὸν γαμβρὸν Τυδέα.