[582] The Athenian nautical training begins directly after the repulse of the Persians. Τὸ δὲ τῆς θαλάσσης ἐπιστήμονας γενέσθαι (says Periklês respecting the Peloponnesians, just at the commencement of the Peloponnesian war) οὐ ῥᾳδίως αὐτοῖς προσγενήσεται· οὐδὲ γὰρ ὑμεῖς, μελετῶντες αὐτὸ εὐθὺς ἀπὸ τῶν Μηδικῶν, ἐξείργασθέ πω (Thucyd. i, 142).
[583] Plutarch. Aristeidês. c. 24.
[584] Such concurrence of the general synod is in fact implied in the speech put by Thucydidês into the mouth of the Mitylenæan envoys at Olympia, in the third year of the Peloponnesian war: a speech pronounced by parties altogether hostile to Athens (Thucyd. iii, 11)—ἅμα μὲν γὰρ μαρτυρίῳ ἐχρῶντο (the Athenians) μὴ ἂν τούς γε ἰσοψήφους ἄκοντας, εἰ μή τι ἠδίκουν οἷς ἐπῄεσαν, ξυστρατεύειν.
[585] Thucyd. i, 97-99. Αἰτίαι δὲ ἄλλαι ἦσαν τῶν ἀποστάσεων, καὶ μέγισται, αἱ τῶν φόρων καὶ νεῶν ἐκδεῖαι καὶ λιποστράτιον, εἴ τῳ ἐγένετο· οἱ γὰρ Ἀθηναῖοι ἀκριβῶς ἔπρασσον, καὶ λυπηροὶ ἦσαν, οὐκ εἰωθόσιν οὐδὲ βουλομένοις ταλαιπωρεῖν προσάγοντες τὰς ἀνάγκας. Ἦσαν δέ πως καὶ ἄλλως οἱ Ἀθηναῖοι οὐκέτι ὁμοίως ἐν ἡδονῇ ἄρχοντες, καὶ οὔτε ξυνεστράτευον ἀπὸ τοῦ ἴσου, ῥᾴδιόν τε προσάγεσθαι ἦν αὐτοῖς τοὺς ἀφισταμένους· ὧν αὐτοὶ αἴτιοι ἐγένοντο οἱ ξύμμαχοι· διὰ γὰρ τὴν ἀπόκνησιν ταύτην τῶν στρατειῶν, οἱ πλείους αὐτῶν, ἵνα μὴ ἀπ’ οἴκου ὦσι, χρήματα ἐτάξαντο ἀντὶ τῶν νεῶν τὸ ἱκνούμενον ἀνάλωμα φέρειν, καὶ τοῖς μὲν Ἀθηναίοις ηὔξετο τὸ ναυτικὸν ἀπὸ τῆς δαπάνης ἣν ἐκεῖνοι ξυμφέροιεν, αὐτοὶ δὲ ὅποτε ἀποσταῖεν, ἀπαράσκευοι καὶ ἄπειροι ἐς τὸν πόλεμον καθίσταντο.
[586] See the contemptuous remarks of Periklês upon the debates of the Lacedæmonian allies at Sparta (Thucyd. i, 141).
[587] The speech of the Athenian envoy at Sparta, a little before the Peloponnesian war, sets forth the growth of the Athenian empire, in the main, with perfect justice (Thucyd. i, 75, 76). He admits and even exaggerates its unpopularity, but shows that such unpopularity was, to a great extent, and certainly as to its first origin, unavoidable as well as undeserved. He of course, as might be supposed, omits those other proceedings by which Athens had herself aggravated it.
Καὶ γὰρ αὐτὴν τήνδε (τὴν ἀρχὴν) ἐλάβομεν οὐ βιασάμενοι ... ἐξ αὐτοῦ δὲ τοῦ ἔργου κατηναγκάσθημεν τὸ πρῶτον προαγαγεῖν αὐτὴν ἐς τόδε, μάλιστα μὲν ὑπὸ δέους, ἔπειτα δὲ καὶ τιμῆς, ὕστερον καὶ ὠφελείας. Καὶ οὐκ ἀσφαλὲς ἔτι ἐδόκει εἶναι τοῖς πολλοῖς ἀπηχθημένους, καί τινων καὶ ἤδη ἀποστάντων κεχειρωμένων, ὑμῶν τε ἡμῖν οὐκέτι ὁμοίως φίλων, ἀλλ’ ὑπόπτων καὶ διαφόρων ὄντων, ἀνέντας κινδυνεύειν· καὶ γὰρ ἂν αἱ ἀποστάσεις πρὸς ὑμᾶς ἐγίγνοντο· πᾶσι δὲ ἀνεπίφθονον τὰ ξυμφέροντα τῶν μεγίστων πέρι κινδύνων εὖ τίθεσθαι.
The whole speech well merits attentive study: compare also the speech of Periklês at Athens, in the second year of the Peloponnesian war (Thucyd. ii, 63).
[588] Thucyd. i, 141. σώμασι δὲ ἑτοιμότεροι οἱ αὐτουργοὶ τῶν ἀνθρώπων ἢ χρήμασι πολεμεῖν, etc.
[589] See Herodot. vi, 12, and the preceding volume of this history, chap. xxxv, vol. iv, p. 301.