[1132] Polybius, ix. 28, 33, xvii. 14; Tacitus, Annal. iv. 43; Strabo, viii. p. 361; Pausanias, ii. 20, 1. viii. 7, 4. viii. 27, 8. From Diodorus xvii. 3, we see how much this adhesion to Philip was obtained under the pressure of necessity.

[1133] Justin, ix. 5.

[1134] Plutarch, Phokion, c. 16; Pausanias, i. 25, 3. Τὸ γὰρ ἀτύχημα τὸ ἐν Χαιρωνείᾳ ἅπασι τοῖς Ἕλλησιν ἦρξε κακοῦ, καὶ οὐχ ἥκιστα δούλους ἐποίησε τοὺς ὑπεριδόντας, καὶ ὅσοι μετὰ Μακεδόνων ἐτάχθησαν. Τὰς μὲν δὴ πολλὰς Φίλιππος τῶν πόλεων εἷλεν. Ἀθηναίοις δὲ λόγῳ συνθέμενος, ἔργῳ σφᾶς μάλιστα ἐκάκωσε, νήσους τε ἀφελόμενος καὶ τῆς εἰς τὰ ναυτικὰ παύσας ἀρχῆς.

[1135] Diodor. xviii. 56. Σάμον δὲ δίδομεν Ἀθηναίοις, ἐπειδὴ καὶ Φίλιππος ἔδωκεν ὁ πατήρ. Compare Plutarch, Alexand. c. 28.

[1136] Plutarch, Phokion, c. 16.

[1137] Arrian, vii. 9, 5.

[1138] Diodor. xvi. 93.

[1139] Justin, ix. 5; Diodor. xvi. 91.

[1140] Athenæus, xiii. p. 557; Justin, ix. 7.

[1141] Plutarch, Alexand. c. 9; Justin, ix. 7; Diodor. xvi. 91-93.