[413] This circumlocution may have been employed originally for the avoidance of hiatus, as in the example quoted, and in § 111, τὰ καλὰ τῶν ἔργων; it is, however, also used in cases where no such consideration enters, e.g. § 48, τοὺς ποιητοὺς τῶν πατέρων.
[414] E.g. § 7, οὐ μικρόν τι μέρος συνέχει τῶν τῆς πόλεως, οὐδ’ ἐπ’ ὀλιγὸν χρόνον, where συνέχει | οὐδ’ is deliberately avoided.
[415] E.g. §§ 71-73.
[416] E.g. § 143, καὶ αὐτίκα μάλ’ ὑμᾶς ἀξιώσει ἀκούειν αὐτοῦ ἀπολογουμένου. § 20, πολλοὶ ἐπείσθησαν τῶν μαρτύρων ἢ ἀμνημονεῖν ἢ μὴ ἐλθεῖν ἢ ἑτέραν πρόφασιν εὑρεῖν.
[417] See the translation on p. [278].
[418] φυγόντα, καὶ ... ἀκούσαντα ..., ἀφικόμενον καὶ ... καταφυγόντα, καὶ οὐδὲν ἣττον ... ἀποθανόντα.
[419] §§ 49-50.
[420] § 51.
[421] § 104.