[147]. Acharn. 272. The principle on which names were bestowed upon slaves is thus explained by Helladius: οἱ κωμικοὶ τοὺς οἰκέτας τὸ μὲν πλέον ἀπὸ τοῦ γένους κάλουν οἷον Σύρον καρίωνα Μίδαν Γέταν καὶ τὰ ὅμοια, ἐκαλουν δὲ καὶ τὰ ἐξ ἐπιθέτων, ὡς ἀπὸ τοῦ χρώματος μὲν Πυῤῥιαν καὶ Ξανθίαν ἀπὸ τοῦ τρόπου δὲ Παρμένωνα καὶ Πιστὸν καὶ Δρόμωνα. ἐκάλουν δὲ καὶ ἀπὸ τῆς ἡμέρας ἐν ᾗ ὠνήσαντο τὸν οἰκέτην, ἐξ οὗ καὶ τοὺς Νουμηνίας ὠνόμαζον. Chrestomath. ap. Phot. Bib. 532. b. 36, seq. See also the note of Meursius. p. 57.
[148]. Athen. iv. 29.
[149]. Rhetoric. ad Heren.
[150]. Sat. v. 52, seq.
[151]. Theoph. Char. p. 58, et ad Casaub. loc. p. 329, seq.
[152]. Συνηκολούθουν δ᾽ αὐτῷ ἄνθρωποι δύο στρωματόδεσμα φέροντες, ἐν δὲ τῷ ἑτέρῳ τούτων, ὁς αὐτος ἔφη, τάλαντον ἐνῆν ἀργυρίου. De Fals. Legat. 31.
[153]. Demosth. cont. Mid. § 44.
[154]. Οὐκ ἐξῆν παρὰ τοῖς Ἀθηναίοις[Ἀθηναίοις] ἀργὸν τρέφειν οἰκέτην διόπερ οἱ μὲν αὐλοποιοὺς, οἱ δὲ μαχαιροποιοὺς εἷχον τοὺς δούλους. Μειδίας δὲ τοὺς τοσούτους ἀργοὺς περιάγων, τοὺς τυράννους μιμεῖται, δορυφορούμενος ὑπὸ τῶν οἰκετῶν. Ulp. in Demosth. cont. Mid. § 44. Orat. Att. t. x. p. 225. Here we see the reason why Demosthenes inveighed against Meidias on account of the number of his followers.
[155]. Ad. Theoph. Char. p. 248.
[156]. Montaigne, Essais, iv. 224. Athen. iii. 72. Plut. De Adulat. et Amic. § 3.