“Nunquam ego te, vitâ frater amabilior,
Aspiciam posthac; at certe semper amabo,
Semper mœsta tuâ carmina morte canam;
Qualia sub densis ramorum concinit umbris
Daulias, absumpti fata gemens Ityli.”
This simile is taken from the 19th book of the Odyssey—
“Ὡς δ’ ὁτε Πανδαρεου κουρη, χλωρηις αηδων,
Καλον αειδησιν, έαρος νεον ἰσταμενοιο,
Δενδρεων ἐν πεταλοισιν καθεζομενη πυκινοισιν
Παιδ’ ολοφυρομενη Ιτυλον φιλον,”