Some works on Synesius are: H. Druon, Études sur la vie et les œuvres de Synésius, Paris, 1859; R. Volkmann, Synesius von Cyrene, Berlin, 1869; W. S. Crawford, Synesius the Hellene, London, 1901; G. Grützmacher, Synesios von Kyrene, Leipzig, 1913. In periodicals: F. X. Kraus in Theol. Quartalschrift, 1865 and 1866; O. Seeck, in Philologus, 1893.
[2264] See Crawford, op. cit., and monographs listed in Christ, op. cit., p. 1168, notes 4 and 8.
[2265] The date is variously stated as 411, 406, or 410.
[2266] A. J. Kleffner, Synesius von Cyrene ... und sein angeblicher Vorbehalt bei seiner Wahl und Weihe zum Bischof von Ptolemais, Paderborn, 1901. H. Koch, Synesius von Cyrene bei seiner Wahl und Weihe zum Bischof, in Hist. Jahrb., XXIII (1902), pp. 751-74.
[2267] Christ, op. cit., p. 1168, note 1.
[2268] Ibid., p. 1170, citing K. Prächter, in Genethliakon für C. Robert, 1910, p. 244, et seq.
[2269] Περὶ ἐνυπνίων (On dreams), ch. 2.
[2270] Περὶ ἐνυπνίων (On Dreams), ch. 3. Ἔδει γὰρ, οἶμαι, τοῦ παντὸς τούτου συμπαθοῦς τε ὄντος καὶ σύμπνου τὰ μέρη προσήκειν ἀλλήλοις, ἅτε ἑνὸς ὅλου τὰ μέλη τυγχάνοντα. Καὶ μή ποτε αἱ μάγων ἴυγγες αὗται; καὶ γὰρ θέλγεται παρ’ ἀλλήλων, ὥσπερ σημαίνεται· καὶ σοφὸς ὁ εἰδὼς τὴν τῶν μερῶν τοῦ κόσμου συγγένειαν. Ἕλκει γὰρ ἄλλο δί’ ἄλλον, ἔχων ἐνέχυρα παρόντα τῶν πλεῖστον ἀπόντων, καὶ φωνὰς, καὶ ὕλας καὶ σχήματα.... Evidently
Synesius did not regard the magi as mere imposters.
[2271] Περὶ ἐνυπνίων, ch. 3. Καὶ δὴ καὶ θεῷ τινὶ τῶν εἴσω τοῦ κόσμου λίθος ἐνθένδε καὶ βοτάνη προσήκει, οἷς ὁμοιοπαθῶν εἴκει τῇ φύσει καὶ γοητεύεται. In his Praise of Baldness (Φαλάκρας ἐγκώμιον), ch. 10, Synesius tells how the Egyptians attract demons by magic influences.
[2272] Περὶ ἐνυπνίων, ch. 1. Αὗται μὲν ἀποδείξεις ἔστων τοῦ μαντείαν ἐν τοῖς ἀρίστοις εἶναι τῶν ἐπιτηδευομένων ἀνθρώποις.