[382] Aetius, ibid. 1. 25 (Diels, p. 321), Πυθαγόρας ἀνάγκην ἔφη περικεῖσθαι τῷ κόσμῳ· Παρμενίδης καὶ Δημόκριτος πάντα κατὰ ἀνάγκην.

[383] For the numerous passages which prove these statements, reference may be made to Nägelsbach, Homerische Theologie, 2. 2. 3; Nachhomerische Theologie, 3. 2. 2.

[384] Aetius, ut supra, 1. 27 (Diels, p. 322), Ἡράκλειτος πάντα καθ’ εἱμαρμένην, τὴν δὲ αὐτὴν ὑπάρχειν καὶ ἀνάγκην: the identification of ἀνάγκη and εἱμαρμένη is also made by Parmenides and Democritus in a continuation of the passage quoted above. But in much later times a distinction was sometimes drawn between the two words, ἀνάγκη being used of the subjective necessity of a proposition of which the contradictory is unthinkable: Alex. Aphrodis Quæst. Nat. 2. 5 (p. 96, ed. Spengel), τέσσαρα γοῦν τὰ δὶς δύο ἐξ ἀνάγκης, οὐ μὴν καθ’ εἱμαρμένην εἴ γε ἐν τοῖς γενομένοις τὸ καθ’ εἱμαρμένην; but, on the other hand, οἷς καθ’ εἱρμὸν αἰτιῶν γινομένοις τὸ ἀντικείμενον ἀδύνατος, πάντα εἴη ἂν καθ’ εἱμαρμένην.

[385] Nägelsbach, Nachhomerische Theologie, p. 142.

[386] Hesiod, Theog. 218, 904.

[387] Chrysippus, ap. Theodoret. Gr. affect. curat. 6. 14, εἶναι δὲ τὴν εἱμαρμένην κίνησιν ἁΐδιον συνεχῆ καὶ τεταγμένην: so, in other words, ap. Aul. Gell. 6. 2. 3.

[388] Aetius ap. Plut. de placit. philos. 1. 28, οἱ Στωικοὶ εἱρμὸν αἰτιῶν: Philo, de mut. nom. 23 (i. 598), ἀκολουθία καὶ ἀναλογία τῶν συμπάντων, εἱρμὸν ἔχουσα ἀδιάλυτον: Cic. de divin. 1. 55, ‘ordinem seriemque causarum cum causa causæ nexa rem ex se gignat.’

[389] The Stoical definition of a πόλις was σύστημα καὶ πλῆθος ἀνθρώπων ὑπὸ νόμου διοικούμενον, Clem. Alex. Strom. 4. 26; cf. Arius Didymus, ap. Diels, p. 464.

[390] The idea is found in almost all Stoical writers: Plutarch; de Alex. Magn. virt. 6, speaks of ἡ πολὺ θαυμαζομένη πολιτεία τοῦ τὴν Στωικῶν αἵρεσιν καταβαλομένου Ζήνωνος: Chrysippus ap. Phædr. Epicur. de nat. Deorum, ed. Petersen, p. 19: Muson. Frag. 5, ed. Peerlk. p. 164 (from Stob. Flor. 40), τοῦ Διὸς πόλεως ἣ συνέστηκεν ἐξ ἀνθρώπων καὶ θεῶν: Epict. Diss. 1. 9. 4; 2. 13. 6; 3. 22. 4; 3. 24. 10: most fully in Arius Didymus ap. Euseb. Præp. Evang. 15. 15. 4, οὕτω καὶ ὁ κόσμος οἱονεὶ πόλις ἐστὶν ἐκ θεῶν καὶ ἀνθρώπων συνεστῶσα, τῶν μὲν θεῶν τὴν ἡγεμονίαν ἐχόντων τῶν δ’ ἀνθρώπων ὑποτεταγμένων.

[391] Philo, de Josepho, 6 (ii. 46), λόγος δέ ἐστι φύσεως προστακτικὸς μὲν ὧν πρακτέον ἀπαγορευτικὸς δὲ ὧν οὐ πρακτέον ... προσθῆκαι μὲν γὰρ οἱ κατὰ πόλεις νόμοι τοῦ τῆς φύσεως ὀρθοῦ λόγου.