Latin: Misopogon and Letters, Martin in edition. Oration I, Schaefer in edition. Letters, Heyler in edition. French: Tourlet, Paris, 3 vols. 1821. Traduction de quelques Ouvrages de l'Empereur Julien, Abbé de la Bleterie, Paris, 1748. Caesars, Spanheim, Paris, 1683. German: Against the Christians, Neumann, Leipzig, 1880. English: Select Works by Duncombe, London, 1784 (contains also some translations of Libanius).
Bibliographical Addendum (1980)
J. Bidez: La tradition manuscrite et les éditions des discours de Julien (1929). J. Bidez: La vie de l'empereur Julien (1930). G. W. Bowersock: Julian the Apostate, Cambridge, Mass. (1978). R. Browning: The Emperor Julian (1975). G. Gigli: Giuliano l'Apostata (1960). W. E. Kaegi: “Research on Julian, 1945-1964,” CW 58 (1965) 229ff. G. Ricciotti: Julian the Apostate, trans. M. J. Costelloe (1960).
Oration I
[Transcriber's Note: The original book had pages with Greek on the left page and the corresponding English translation on the facing right page. In this e-book, each Greek paragraph will be immediately followed by the English translation paragraph, surrounded in parentheses. The Greek text contains markings such as [3] and [B]; they are section and sub-section markings that in the original book were in the right margin. These are different from numbers within parentheses such as (10), which are used as footnote references in some e-book formats.]
ΙΟΥΛΙΑΝΟΥ ΚΑΙΣΑΡΟΣ ΕΓΚΩΜΙΟΝ ΕΙΣ ΤΟΝ ΑΥΤΟΚΡΑΤΟΡΑ ΚΩΝΣΤΑΝΤΙΟΝ
(PANEGYRIC IN HONOUR OF THE EMPEROR CONSTANTIUS)
Πάλαι με προθυμούμενον, ὦ μέγιστε βασιλεῦ, τὴν σὴν ἀρετὴν καὶ πράξεις ὑμνῆσαι καὶ τοὺς πολέμους ἀπαριθμήσασθαι, καὶ τὰς τυραννίδας ὅπως ἀνῄιρηκας, τῆς μὲν λόγῳ καὶ πειθοῖ τοὺς δορυφόρους ἀποστήσας, τῆς δὲ τοῖς ὅπλοις κρατήσας, τὸ μέγεθος εἶργε τῶν πράξεων, οὐ τὸ βραχὺ λειφθῆναι τῷ λόγῳ τῶν ἔργων δεινὸν κρίνοντα, ἀλλὰ τὸ παντελῶς τῆς ὑποθέσεως διαμαρτεῖν δόξαι. τοῖς μὲν γὰρ περὶ τοὺς πολιτικοῦς ἀγῶνας καὶ τὴν ποίησιν διατρίβουσιν οὐδὲν θαυμαστὸν εἰ ῥᾳδίως ἔξεστιν ἐγχειρεῖν τοῖς ἐπαίνοις τῶν σοι πραχθέντων· [2] περίεστι γὰρ αὐτοῖς ἐκ τῆς τοῦ λέγειν μελέτης καὶ τῆς πρὸς τὰς ἐπιδείξεις συνηθείας τὸ θαρσεῖν ἐν δίκῃ. ὅσοι δὸ τοῦ μὲν τοιούτου μέρους κατωλιγώρησαν, ὥρμησαν δ᾽ ἐφ᾽ ἕτερον παιδείας εἶδος καὶ λόγων ξυγγραφὴν οὐ δήμῳ κεχαρισμένην οὐδ᾽ ἐς θέατρα παντοδαπὰ τολμῶσαν ἀποδύεσθαι, πρὸς τὰς ἐπιδείξεις ἔχοιεν ἂν εἰκότως εὐλαβεστέρως. ἔστι γὰρ οὐκ ἄδηλον τοῦθ᾽ ὅτι [B] τοῦς μὲν ποιηταῖς Μοῦσαι καὶ τὸ δοκεῖν ἐκεῖθεν ἐπιπνεομένους τὴν ποίησιν γράφειν ἄφθονον [pg 006] παρέχει τὴν ἐξουσίαν τοῦ πλάσματος· τοῖς ῥήτορσι δὲ ἡ τέχνη τὴν ἴσην παρέσχεν ἄδειαν, τὸ μὲν πλάττειν ἀφελομένη, τὸ δὲ κολακεύειν οὐδαμῶς ἀπαγορεύσασα, οὐδὲ αἰσχύνην ὁμολογουμένην τῷ λέγοντι τὸ ψευδῶς[7] ἐπαινεῖν τοὺς οὐκ ἀξίους ἐπαίνου κρίνασα. ἀλλ᾽ οἱ μὲν ἐπειδὰν καινόν τινα μῦθον καὶ μηδέπω τοῖς πρόσθεν ἐπινοηθέντα φέρωσιν αὐτοὶ ξυνθέντες, [C] τῷ ξένῳ τοὺς ἀκούοντας ψυχαγωγήσαντες πλέον θαυμάζονται· οἱ δὲ τῆς τέχνης ἀπολαῦσαί φασιν ἐν τῷ δύνασθαι περὶ τῶν μικρῶν μειζόνως διελθεῖν, καὶ τὸ μέγεθος ἀφελεῖν τῶν ἔργων τῷ λόγῳ, καὶ ὄλως ἀντιτάττειν τῇ τῶν πραγμάτων φύσει τὴν δύναμιν[8] τῶν λόγων.