[44] This is a translation from Euripides:

Ὥσθ’ ἵμερος μ’ ὑπῆλθε γῇ τε κ’ οὐρανῷ

λέξαι μολούσῃ δεῦρο Μηδείας τύχας.—Med. 57.

[45]

Λίην γὰρ πολλοὶ καὶ ἐπήτριμοι ἤματα πάντα

πίπτουσιν, πότε κέν τις ἀναπνεύσειε πόνοιο;

ἀλλὰ χρὴ τὸν μὲν καταθαπτέμεν, ὅς κε θάνησι,

νηλέα θυμὸν ἔχοντας, ἔπ’ ἤματι δακρυσάντας.—

Hom. Il. xix. 226.

[46] This is one of the fragments of Euripides which we are unable to assign to any play in particular; it occurs Var. Ed. Tr. Inc. 167.