Ὥσθ᾽ ἵμερος μ᾽ ὑπῆλθε γῇ τε κ᾽ οὐρανῷ
λέξαι μολούσῃ δεῦρο Μηδείας τύχας.—Med. 57.

Λίην γὰρ πολλοὶ καὶ ἐπήτριμοι ἤυατα πάντα
πίπτουσιν, πότε κέν τις ἀναπνεύσειε πόνοιο?
ἀλλὰ χρὴ τὸν μὲν καταθαπτέμεν, ὅς κε θάνησι,
νηλέα θυμὸν ἔχοντας, ἔπ᾽ ἤματι δακρυσάντας.—Hom. Il. xix. 226.

This is one of the fragments of Euripides which we are unable to assign to any play in particular; it occurs Var. Ed. Tr. Inc. 167.

Εἰ μέν τόδ᾽ ἦμαρ πρῶτον ἦν κακουμένω
καὶ μὴ μακρὰν δὴ διὰ πόνων ἐναυστόλουν
εἰκὸς σφαδάζειν ἦν ἄν, ὡς νεόζυγα
πῶλον, χάλινον ἀρτίως δεδεγμένον;
νῦν δ᾽ ἀμβλύς εἰμι, καὶ κατηρτυκὼς κακῶν.

This is only a fragment preserved by Stobæus—

Τοὺς δ᾽ ἄν μεγίστους καὶ σοφωτάτους φρενὶ
τοιούσδ᾽ ἴδοις ἄν, οἷός ἐστι νῦν ὅδε,
καλῶς κακῶς πράσσοντι συμπαραινέσαι;
ὅταν δὲ δαίμων ἀνδρὸς εὐτυχοῦς τὸ πρὶν
μάστιγ᾽ ἐρείση τοῦ βίου παλίντροπον,
τὰ πολλὰ φροῦδα καὶ κακῶς εἰρημένα.

Ωκ. Οὐκοῦν Προμηθεῦ τοῦτο γιγνώσκεις ὅτι
ὀργῆς νοσούσης εἰσὶν ἰατροὶ λόγοι.
Πρ. ἐάν τις ἐν καιρῷ γε μαλθάσση κέαρ
καὶ μὴ σφριγῶντα θυμὸν ἰσχναίνη βίᾳ.

Æsch. Prom. v. 378.

Cicero alludes here to Il. vii. 211, which is thus translated by Pope—

His massy javelin quivering in his hand,
He stood the bulwark of the Grecian band;
Through every Argive heart new transport ran,
All Troy stood trembling at the mighty man:
E'en Hector paused, and with new doubt oppress'd,
Felt his great heart suspended in his breast;
'Twas vain to seek retreat, and vain to fear,
Himself had challenged, and the foe drew near.